mezesterdkalacs

Szex, jaj, mily elcsépelt szó. Csak három betű: sz e x  s így lehetne akár bársonyos, puha szőrme, de a hazugok megrontották a szavak becsületét s most, ebben a velejéig üres században a férfi- és női magazinok címlapjáról mered a nagy „Sz”, a kurta „e”, és az idegen és agresszív „x” a Guttenberg galaxisba, mely mára már oly áttetszővé és átlátszóvá vált, mint egy egyszer használatos műanyagszatyor. Ne egyél, hanem fogyassz és dugjál vagy dugass te barom, mert akkor vagy valaki.  Punci, farok, orgazmus, rettegj, ha nem jutsz a csúcsra, és dobd el a pasid, ha ekkora mamlasz, hogy még arra sem képes, s nincs fél méteres farka, olvass, hogy miként használhatod a nyelved, és pontosan annak melyik részét kell melyik részhez illesztened, hogy a feltörő sikolyt elérd, ami a lányoknak kötelező, mert titkon ők is így tanulták este tizenegy után, erogén zónákat, mint az abc-t úgy kell tudnod, mert ez szex, ez láttad a fekete pornószínésztől is, a göndör olasztól és felfújt mellű szőkétől, fésült oldalra a hajad, mert az bejön, légy divatos, mert akkor kívánatos is leszel egyben, borotváld le és fújj fel, simítsd le és állítsd fel, Mózes mappájába is ez lenne írva, ha most jönne le lifttel egy felhőkarcoló tetejéről. A lélek? Befőttes üvegbe, télire, jobb napokra elrakva. Hol vannak azok, akik a szeméremdombot rózsákkal díszítik fel, akik pezsgőport szórnak mosolygó lányok köldökébe és nyálukkal reakcióba hozzák azt? Miért nem lehet kitörni a szavak és a képek börtönéből, felfedezni magunkat, mint Robinson lakatlan szigetét, egyszerűen tudni, hogy mi kell és mi való nekünk és nem azt, hogy papír vagy a trubadúrláda túloldaláról erről mit gondolnak? Meztelenül feküdni, kitölteni egy pohár bort, sodorni egy cigarettát és elnyújtott mosollyal egymás szemébe nézni, hogy meglássuk a másik fekete szembogarában azt, hogy ő is szarik az egész világra, és nem akar mást csak vanília illatot érezni, kiszakadni az időből és megmártania magát e szent nihilizmusban