mezesterdkalacs

Mézes, Térd és Kalács. Olyan, mint a Jó, a Rossz és a Csúf. Vagy a három muskétás. Triumvirátus. Teletubbik, ha ők nem négyen lettek volna. Vagy öten, vagy ki tudja mennyien. Szóval most, mi, így hárman, kifejezzük véleményünket a világról. Punkt.Punkt.Punkt.

Friss topikok

  • mézes: Köszi, már olvastam a kommentek között, majd, ha lesz kicsit több időm, akkor megpróbálom! (2008.12.14. 20:03) Az utolsó bejegyzés
  • nervesick: Értem. Az utolsó mondatot is.:) Vedd úgy, hogy én is kiakadtam. Nem akartam. Nem akarok. Lényeg sz... (2008.12.09. 15:41) Mutter
  • mézes: Nervesick: A gyűlés nem közpénzen menne, mindenki saját magának venné meg a sörét :) A Tv a világ ... (2008.12.03. 20:10) "Kinyitott a kávéház, kábé, öten kint állnak"
  • fekete_mamba: Vágom,én is így gondoltam a csattanóra,csak rosszul fejeztem ki magam. Köszi (2008.12.01. 19:50) Coelho
  • mézes: Lehet csalódni fogsz (a bejegyzés saját vélemény) és biztos, hogy van olyan, akinek egyáltalán nem... (2008.11.30. 17:49) Minimum tizenegyes!

Linkblog

Sári, ne vigyorogj rajtam

2008.11.15. 14:00 - mézes

Címkék: petri depechebuli sárinevigyorogjrajtam

De te most már örökre / boldogan vigyorogsz: / mint a széncsúszdára tévedt macska./ (Úgy hat évvel később lapátoltuk ki / a szén alól. / Mosolygott.) Petri György: Sári ne vigyorgj rajtam

Ich will...Ich will... üvölt a kivetítőről a Rammstein, ich will, ich will, ich auch, kitörni magamból, betörni másba, eltűnni szem elől pár áldomásra. Külön- és kívülálló vagyok, a tömeg tombol, kezek a magasban, uniform lépegetés, mikor kezdődik a Laibach, én elhagyom magam, de előtte a termet, keresek egy talpalattnyi területet, nem találok, helyette viszont egy mosolyt a sarokban ülő lánytól, nem is mosoly - vigyor ez inkább, Sári, édes ne vigyorogj rajtam, Sári, mert az vagy, ott ülsz a sarokban, a hajad, a szemed, a mozdulataid, de legfőképp az arcéled, ami olyan "Sáris", Petrinek nő voltál, nekem már csak egy emlék, emlék, ami minden kocsma sarkában ott ül, minden német szóban ott van, minden étteremben kiszolgál, minden vitában megdorgál és, ahogy PéGyé rád nyitotta a gázcsapot, én is megtenném, fulladj bele, fulladjon bele az ich will, fulladjon bele a liebe dich, fulladjon bele a tésztaszósz, fulladjon bele a ti amo, fulladjon bele minden deguszta bugyid, fulladjon bele a fél agyam, emlék ez? et(c) kiesés, lelkiállapotom, lelki áll a potom, potomság, baromság. El innen, el messze, ha már ezt az amnézia dolgot nem lehet elintézni. Valami szúrást érzek a lábamfejemen, lenézek, Petri guggol előttem, mit csinálsz baz'meg? ordítok rá. Feláll, rücskös orrát odanyomja az enyémhez, szemembe néz, Ideszegezlek a földre baz'meg. Ordít a Black Celebration. Egy perc néma csönd közöttünk. Ezért szeretlek, szólalok meg, nem engedsz repülni, nem engeded, hogy szárnyaljak, igen, itt van a valóság, a világ, itt vannak az emberek, az emlékek, nem tudsz előlük menekülni. Rájuk zárni az ajtót, hogy magukra nyithassák a gázcsapot? Nem megoldás, nincs megoldás, szembe kell nézni, nem azonosulni, hanem elfogadni, nem velük, hanem mellettük élni és megőrízni a szabadságot, humorral, még ha így a legfájóbb is. Cigarettafüst. Dave Graham csípőjét tekeri a kivetítőn.

A bejegyzés trackback címe:

https://mezesterdkalacs.blog.hu/api/trackback/id/tr69770307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása