Erről a témáról már írtam előző blogomban s ma sem gondolom ezt másképp, akkor azon hőbörögtem, hogy mi a francért csinálnak közösségi oldalt diplomásoknak, nem értettem, hogy milyen célt szolgál: nem akarnak vegyülni az átlaggal? a pórnéppel? párt akarnak keresni, diplomával rendelkezőt?

Mostanában azon akadok ki, hogy miért csinálnak úgy általában közösségi oldalt? Persze, jó megtalálni azt a lányt, akibe óvodában szerelmesek voltunk, csak a kis Juliska elköltözött egy másik városba, fájdalmas búcsú, örökre emlékezni fogok rád, ilyesmi, aztán most, 15-20év után megtaláljuk a wiwen vagy a myvipen, elolvassuk, hogy mit gondol magáról, ha nagyon érdekel a képeit is megnézzük és csodálkozunk, hogy a kis Juliska, hogy megnőtt, milyen csinos és menyire szerethet táncolni és mennyire szeretheti a fekete férfiakat. Maximum ennyire jó, de vannak beteges felhasználók.

Van, aki heti kétszer felmegy, email nincs, nem jelölt be senki, üzenőfalat minek elolvasni, kijelentkezés. Ő a normális.

Van, aki hetente többször és több órát tölt el azzal, hogy ismerősök képeit nézegeti, persze, ez sem annyira gáz/beteges még, súlyosabb viszont, ha a myvipen él a kommentelés lehetőségével és ismeretlen csajoknak küld a képe alá olyan szösszeneteket, hogy "de dögös vagy cicám" vagy "honnan szálltál a földre?".

A legbetegesebb az, aki az üzenőfalat nap, mint nap használja, akinek élete nagy része tulajdonképpen ott zajlik. Kedvesének üzeni, hogy szeretlek drágám. Anyjának, hogy mikor fog legközelebb hazautazni. Évfolyamtársának, hogy mit lehet tudni erről meg arról a tanárról. Húának/barátnőjének üzen, hogy majd megbeszélik tudod, azt a dolgot, meg, hogy tudod, majd ott találkozunk, ahol múltkor, meg tudod elmondtam azt a dolgot tudodkinek és tudod jól, hogy ő mit válaszolt. Tudjafaszom, péklapát, essen ketté a fejed! Ki a herét érdekli, hogy a tudodkinek mit mondtál és az tudomisénmit válaszolt, rád meg rá tartozik nem arra a négyszáz emberre még, aki ezt látja. Mozogsz még? Péklapát!

Szóval a mai napig ilyen agresszív voltam az üzenőfalos, beteges, közösségi oldalon csüngő embertársainkkal.

Ma megváltozott bennem valami. Tényleg egy sokk ért.

Rájöttem, hogy a közösségi oldal egy lehetőség, lehetőség, egyrészt, hogy a boldogtalan emberek, ha csak buli képet raknak fel, boldognak mutassák magukat, másrészt, hogy olyan emberek is kiélhessék kreatív vágyaikat, akik egyébként ezt nem tehetnék, és e kreatív folyam nem tűnik el az internet hihetetlen mélységében, hanem a közösségi oldal előnyeiből fakadóan, ismerősök ismerősei által gyorsan eljut, jelen esetben a myvip, legutolsó szegletébe is.

Erre példa az alábbi videó.

Fábri? Bödöcs? Kissádám? Kőhalmi? Egyszerűen semmik, lejárt az idejük és itt az új trónkövetelő Télapó személyében. Ha valamire ráillik az a szó, hogy tökéletes, akkor erre igen. Kiemelendő a videó puritánsága, egy kép, egy ember, egy oldalról jön a fény, ilyen minimalista cuccal ekkorát robbantani, na ez a művészet. A másik (a srác sziporkázó humora mellett, ami már az első mondatban megutatkoik: csákány a hátadba)a mondatszövés. Hrabal kirohan kedvenc sörözőjéből, haját tépi, letérdel a macskakövekre, tekintetét az égre emeli s azt üvölti, hogy miért.